2012. november 20., kedd

Mészáros Imre életmű-kiállítása Várpalotán (2012 november 5.)


Fenyvesi Ottó költő megnyitója

"Az embert ősi ösztön vezérli,hogy közöljön valamit, hogy jeleket, képeket alkosson.
Már az ősember is rajzolt, firkált a barlangok falára. De találtak firkákat az ókori piramisokban, a láva konzerválta Pompeiben is fennmaradtak különböző üzenetek.
A régi római épületek falán is találtak firkákat és írott üzeneteket:
„Verje meg a tizenkét Isten, Diana meg a jóságos és magasságos Jupiter azt, aki ide pisál vagy ide szarik”. Mindezt csak azért idézem, mert Mészáros Imre mostani kiállításán
szerepel egy kép: a Berényi graffiti című, amely modern, zaklatott korunk falfirkálós világát idézi meg. Kétségtelenül hosszú az út az ősi barlangrajzoktól Mészáros
Imre szitanyomatáig, amit a miskolci 21. Nemzeti és nemzetközi grafikai biennále közönsége is láthatott 2002-ben, de releváns és példaértékű.
Mészáros Imrét Várpalotán mindenki ismeri. Sokan ismerik, mint az egyik helyi iskola rajztanárát, vagy a Nagy Gyula Galéria vezetőjét, és reméljük, azok is sokan vannak, akik a kiváló művészt tisztelik benne. Szakmai tudását, művészi kvalitásait felesleges bizonygatni. Ez a most megnyíló kiállítás egyértelműen arról tanúskodik, hogy nem csak begubózó, helyi értékről van szó, hanem egy olyan alkotóról, akinek szakmai
tevékenysége a magyar képzőművészeti színtéren is tiszteletet ébreszt. Alkotásaival évtizedeken keresztül szerepelt csoportos kiállításokon. A magyar grafika egyik
vidéki nagymestere. A mostani tárlat a Vonat az égben címet viseli; olyan képek (rajzok,
nyomatok, rézkarcok, grafikák) láthatók itt és most, amelyekkel a szerző az elmúlt 47
évben különböző csoportos tárlatokon vett részt.
Úgy is mondhatnánk ez most egy Best of Mészáros Imre. Egy sajátos retrospektív kiállítás. Az életmű legjava felfűzve a csoportos kiállításokra, ahol kortársaival,
idegenekkel és barátokkal, a kollégákkal tette közszemlére alkotásait.
Az első kiállítási tárgy, a Konyhai csendélet 1965-ben szerepelt a dombóvári Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Kör első kiállításán, majd sorjáznak a különböző
hazai és külföldi (Vilnius, Prága, Graz, Lengyelország, Kína) csoportos tárlatok, ahová Mészáros Imrét, mint a magyar grafika egyik reprezentatív alakját meghívták,
mert munkái helyet biztosítottak neki a magyar grafika mestereinek sorában.
Mészáros Imre egy ikon. Várpalota művészeti életének a legfényesebb ikonja. Úgy ahogy Veszeli Lajos Balatonalmádié, Újházy Péter Székesfehérvárré, Diénes Attila
Magyarpolányé, Somogyi Győző Salföldé. De folytathatnánk másokkal, például pécsi Vasarelyvel, akinek a nyáron ebben a teremben láthattuk műveit.
Jó, ha van egy ilyen figura a városban. Aki a művészet nyelvén egyetemes dolgokat tud megfogalmazni és olyan meghatározó mesterek sorába illeszthető, mint Kondor Béla, Kass János, Gross Arnold, Feledy Gyula, Rékassy Csaba, Bognár Zoltán. Bár egyesek
szerint az a hagyományos grafikai formanyelv, amit ők használtak, mára kiment a divatból. Persze ez egyértelműen zűrzavaros korunk divatját minősíti. Péntek
Imre művészeti író azt írja, Mészáros még tud és mer egy tágan értelmezett lírai realizmus-szürrealizmus keretei között gondolkodni és, hogy az előbb említett mesterek
nyomdokain halad. Az ő mívességük és igényességük vezérli.
És Dürert is meg kell említeni, mert Mészáros Metszetek a szülőföldről című rézkarca egyértelműen a magyar Alföldön született nemzetközi hírű németalföldi mester vonal- és képi világát idézi meg. Mészáros Imre figuratív és nonfiguratív elemekből építi fel
művészi világát. Korai témái még realisztikusak: konyhai csendélet, cementgyár, kémények, különböző figurák. De egyértelműen tükrözik a kivételes tehetséget. Aztán
egyre összetettebb látványelemekből építkezik. Művészi világában a kiindulópont mindig a kissé ironikusan értelmezett realitás, melynek elemeiből építi fel a jelképekkel átszőtt kompozíciókat, melyeken egyre több állatmotívum tűnik fel: ló, róka, kutya,
szarvas, őz, kecske, fácán, bárány, madár, galamb, tyúk, nyúl. S van itt egy őshüllő is: krokodil. De a kiállítás legutolsó képén egy naphal tűnik fel, amelynek sajátja,
hogy minden más halat elűz a tóból, ahol él.
Egyik méltatója szerint, Mészáros Imre művészetében „szoros egységben van a humor és drámaiság, vidámság és babonás félelem, a pusztulás és a teremtés katarzisa”.
Mészáros művészi kalandozásai során szürreális mezőkre, „nomád tájakra” téved, a szibériai Vanavarát képzeli maga elé, s a mongóliai Hubszugol szelét véli hallani , majd egyik költői sorozatán „Hamut havaz az idő”, és sámánok tűnnek fel képein, akiknek
oltárt épít pannon kacatokból. Életművének nagy pillanatai, a Sámánoltárok és a titokzatos Löszmélyút-kultúra. Ezeket áthatja a természet közelsége, a szülőföld különböző rétegeinek a felfejtése. A babonák, a mese és a valóság elvonatkoztatott emlékképei alkotják ennek a sorozatainak egymásra épülő struktúráit.
Térben és időben kalandozó vizuális fantáziája vonatot rak az égre, és a posztmodern kor egyik uralkodó műfaját is megidézi: graffitit firkál a berényi házfalra. Korábbi alkotói szakaszában a képi realitás, a mítosz igézetében alkotott, manapság inkább a szerkezet, a váz, az anyag, az absztrakció, az elvonatkoztatás foglalkoztatja.
Egyszóval, Mészáros Imre a figuralitástól az absztrakcióig terjedő széles skálán létrehozott egy eredeti, saját, senki máséval össze nem téveszthető képi világot,
amire a kiállításon megjelentek nagyon büszkék lehetnek."
Fenyvesi Ottó költő