Fenyvesi Ottó költő megnyitója
"Az embert ősi ösztön vezérli,hogy közöljön valamit, hogy jeleket, képeket alkosson.
Már
az ősember is rajzolt, firkált a barlangok falára. De találtak firkákat
az ókori piramisokban, a láva konzerválta Pompeiben is fennmaradtak
különböző üzenetek.
A régi római épületek falán is találtak firkákat és írott üzeneteket:
„Verje
meg a tizenkét Isten, Diana meg a jóságos és magasságos Jupiter azt,
aki ide pisál vagy ide szarik”. Mindezt csak azért idézem, mert Mészáros
Imre mostani kiállításán
szerepel egy kép: a Berényi graffiti című,
amely modern, zaklatott korunk falfirkálós világát idézi meg.
Kétségtelenül hosszú az út az ősi barlangrajzoktól Mészáros
Imre
szitanyomatáig, amit a miskolci 21. Nemzeti és nemzetközi grafikai
biennále közönsége is láthatott 2002-ben, de releváns és példaértékű.
Mészáros
Imrét Várpalotán mindenki ismeri. Sokan ismerik, mint az egyik helyi
iskola rajztanárát, vagy a Nagy Gyula Galéria vezetőjét, és reméljük,
azok is sokan vannak, akik a kiváló művészt tisztelik benne. Szakmai
tudását, művészi kvalitásait felesleges bizonygatni. Ez a most megnyíló
kiállítás egyértelműen arról tanúskodik, hogy nem csak begubózó, helyi
értékről van szó, hanem egy olyan alkotóról, akinek szakmai
tevékenysége
a magyar képzőművészeti színtéren is tiszteletet ébreszt. Alkotásaival
évtizedeken keresztül szerepelt csoportos kiállításokon. A magyar
grafika egyik
vidéki nagymestere. A mostani tárlat a Vonat az égben címet viseli; olyan képek (rajzok,
nyomatok, rézkarcok, grafikák) láthatók itt és most, amelyekkel a szerző az elmúlt 47
évben különböző csoportos tárlatokon vett részt.
Úgy
is mondhatnánk ez most egy Best of Mészáros Imre. Egy sajátos
retrospektív kiállítás. Az életmű legjava felfűzve a
csoportos kiállításokra, ahol kortársaival,
idegenekkel és barátokkal, a kollégákkal tette közszemlére alkotásait.
Az
első kiállítási tárgy, a Konyhai csendélet 1965-ben szerepelt a
dombóvári Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Kör első kiállításán, majd
sorjáznak a különböző
hazai és külföldi (Vilnius, Prága, Graz,
Lengyelország, Kína) csoportos tárlatok, ahová Mészáros Imrét, mint a
magyar grafika egyik reprezentatív alakját meghívták,
mert munkái helyet biztosítottak neki a magyar grafika mestereinek sorában.
Mészáros
Imre egy ikon. Várpalota művészeti életének a legfényesebb ikonja. Úgy
ahogy Veszeli Lajos Balatonalmádié, Újházy Péter Székesfehérvárré,
Diénes Attila
Magyarpolányé, Somogyi Győző Salföldé. De
folytathatnánk másokkal, például pécsi Vasarelyvel, akinek a nyáron
ebben a teremben láthattuk műveit.
Jó, ha van egy ilyen figura
a városban. Aki a művészet nyelvén egyetemes dolgokat tud
megfogalmazni és olyan meghatározó mesterek sorába illeszthető,
mint Kondor Béla, Kass János, Gross Arnold, Feledy Gyula, Rékassy
Csaba, Bognár Zoltán. Bár egyesek
szerint az a hagyományos
grafikai formanyelv, amit ők használtak, mára kiment a divatból.
Persze ez egyértelműen zűrzavaros korunk divatját minősíti. Péntek
Imre
művészeti író azt írja, Mészáros még tud és mer egy tágan értelmezett
lírai realizmus-szürrealizmus keretei között gondolkodni és, hogy az
előbb említett mesterek
nyomdokain halad. Az ő mívességük és igényességük vezérli.
És
Dürert is meg kell említeni, mert Mészáros Metszetek a
szülőföldről című rézkarca egyértelműen a magyar Alföldön
született nemzetközi hírű németalföldi mester vonal- és képi világát
idézi meg. Mészáros Imre figuratív és nonfiguratív elemekből építi fel
művészi
világát. Korai témái még realisztikusak: konyhai csendélet, cementgyár,
kémények, különböző figurák. De egyértelműen tükrözik a kivételes
tehetséget. Aztán
egyre összetettebb látványelemekből építkezik.
Művészi világában a kiindulópont mindig a kissé ironikusan értelmezett
realitás, melynek elemeiből építi fel a jelképekkel átszőtt
kompozíciókat, melyeken egyre több állatmotívum tűnik fel: ló, róka,
kutya,
szarvas, őz, kecske, fácán, bárány, madár, galamb, tyúk, nyúl.
S van itt egy őshüllő is: krokodil. De a kiállítás legutolsó képén egy
naphal tűnik fel, amelynek sajátja,
hogy minden más halat elűz a tóból, ahol él.
Egyik
méltatója szerint, Mészáros Imre művészetében „szoros egységben van a
humor és drámaiság, vidámság és babonás félelem, a pusztulás és a
teremtés katarzisa”.
Mészáros művészi kalandozásai során szürreális
mezőkre, „nomád tájakra” téved, a szibériai Vanavarát képzeli maga elé,
s a mongóliai Hubszugol szelét véli hallani , majd egyik költői
sorozatán „Hamut havaz az idő”, és sámánok tűnnek fel képein, akiknek
oltárt
épít pannon kacatokból. Életművének nagy pillanatai, a Sámánoltárok és a
titokzatos Löszmélyút-kultúra. Ezeket áthatja a természet közelsége,
a szülőföld különböző rétegeinek a felfejtése. A babonák, a mese és a
valóság elvonatkoztatott emlékképei alkotják ennek a
sorozatainak egymásra épülő struktúráit.
Térben és időben kalandozó
vizuális fantáziája vonatot rak az égre, és a posztmodern kor
egyik uralkodó műfaját is megidézi: graffitit firkál a berényi
házfalra. Korábbi alkotói szakaszában a képi realitás, a mítosz
igézetében alkotott, manapság inkább a szerkezet, a váz, az anyag, az
absztrakció, az elvonatkoztatás foglalkoztatja.
Egyszóval, Mészáros
Imre a figuralitástól az absztrakcióig terjedő széles skálán létrehozott
egy eredeti, saját, senki máséval össze nem téveszthető képi világot,
amire a kiállításon megjelentek nagyon büszkék lehetnek."
Fenyvesi Ottó költő
