"...A kollázs annak való, aki szeret előrehajolva, szétterpesztett lábai közt hátrafelé kinézni a világba. Én imádok...
Bár nem válok sohasem igazi, vérbeli, szemtelen kollázskészítővé, aki bármit beépít a munkájába. Nekem az "idegen" anyag felhasználása olyan lenne, mintha lopott téglából akarnám építeni a házam. Csak saját anyagot használok, és csak papírkollázsban gondolkodom.
Eszmélésem óta kettős érzéssel létezem. Egyszerre érzem ugyanazt a dolgot közelinek, elérhetőnek, sőt meghittnek, ugyanakkor végtelenül távolinak, megfejthetetlenül titokzatosnak és idegennek.
Az eddig alkalmazott technikáknál túl sokat kellett "ügyeskednem ahhoz, hogy ennek a kettős érzésnek a párhuzamosságát valahogy "kimódoljam". A kollázsban, montázsban (kollmontázsban) számomra mintha természetesen benne lenne mindez...(együtt az akolmelegség és az elidegenedés)..."
Mészáros Imre
